Pöszeség

A pöszeség a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Hátterében élettani, organikus és funkcionális okok egyaránt meghúzódhatnak.

A pöszeség okai

Sokfélék lehetnek, ezek közül néhány:

  • késői beszédfejlődés
  • a mozgás összerendezettségének zavara
  • szenzomotoros tényezők (a nagymozgások lassúbb fejlődése kedvezőtlenül befolyásolja a finomabb, bonyolultabb mozgások fejlődését),
  • a gyermek általános fizikai állapotának leromlása a különböző betegségek következtében, (különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában)
  • a lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
  • a kedvezőtlen szociális környezet, hibás beszédpélda
  • a perifériás beszédszervek (szájüreg, nyelv, fogak..) anatómiai rendellenessége, organikus elváltozásai
  • bénulások

Tünetei

  • érinthetik a beszéd alaki és tartalmi részét egyaránt,
  • megmutatkozhatnak az artikulációban hangcserék, torzítások, hangkihagyások formájában – sérülhet a beszéd tempója, ritmusa,
  • a megváltozott képzés befolyásolhatja a fogívek fejlődését,
  • megnyilvánulhat nyelvi tünetekben, melyek a beszéd tartalmi részét érintik, így a szókincsszegénységben, veleszületett beszédgyengeségben.

Mikor kérje a szülő a logopédus segítségét

  • ha gyermeke késői beszédfejlődésű, vagyis két és fél éves korában még nem beszélt, s ezt követően a felsorolt tünetek bármelyikével rendelkezik,
  • ha nagycsoportos korú és tapasztalható egy, vagy több tünet,
  • ha középsős korú, tehát 4 éves, de több hangra kiterjedő pöszesége van, vagy nehezen boldogul anyanyelve nyelvtani sajátosságaival, grammatikai hibákat vét

Forrás

Logopédia jegyzet Ő., szerk.: V. Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest

Az alábbi oldalak is érdekelhetik...