A pöszeség a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Hátterében élettani, organikus és funkcionális okok egyaránt meghúzódhatnak.
A pöszeség okai
Sokfélék lehetnek, ezek közül néhány:
- késői beszédfejlődés
- a mozgás összerendezettségének zavara
- szenzomotoros tényezők (a nagymozgások lassúbb fejlődése kedvezőtlenül befolyásolja a finomabb, bonyolultabb mozgások fejlődését),
- a gyermek általános fizikai állapotának leromlása a különböző betegségek következtében, (különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában)
- a lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
- a kedvezőtlen szociális környezet, hibás beszédpélda
- a perifériás beszédszervek (szájüreg, nyelv, fogak..) anatómiai rendellenessége, organikus elváltozásai
- bénulások
Tünetei
- érinthetik a beszéd alaki és tartalmi részét egyaránt,
- megmutatkozhatnak az artikulációban hangcserék, torzítások, hangkihagyások formájában – sérülhet a beszéd tempója, ritmusa,
- a megváltozott képzés befolyásolhatja a fogívek fejlődését,
- megnyilvánulhat nyelvi tünetekben, melyek a beszéd tartalmi részét érintik, így a szókincsszegénységben, veleszületett beszédgyengeségben.
Mikor kérje a szülő a logopédus segítségét
- ha gyermeke késői beszédfejlődésű, vagyis két és fél éves korában még nem beszélt, s ezt követően a felsorolt tünetek bármelyikével rendelkezik,
- ha nagycsoportos korú és tapasztalható egy, vagy több tünet,
- ha középsős korú, tehát 4 éves, de több hangra kiterjedő pöszesége van, vagy nehezen boldogul anyanyelve nyelvtani sajátosságaival, grammatikai hibákat vét
Forrás
Logopédia jegyzet Ő., szerk.: V. Kovács Emőke, Tankönyvkiadó, Budapest
