Körömrágás és tic

Látványos és szándékosnak tűnő “rossz szokás” a gyerekeknél, serdülőknél a körömrágás. A gyermek tudja, tisztában van azzal, hogy rágja a körmét, ezért a felnőtt úgy gondolja, hogy akarat kérdése a leszokás.

Az esetek túlnyomó többségében belső feszültségek vagy külső, főként iskolai, kortársi kellemetlen hatások a kiváltó okok. Ideig óráig hatásosak lehetnek a különböző leszoktatási praktikák (körömvédő, ecsetelés, stb.), de ezek nem nyújtanak vigaszt, segítséget a gyermek lelkének, így a körömrágás (mely feszültségoldó vagy valamilyen érzelmi pótlék) visszatér, s ekkor a “rossz szokásról” való leszoktatás kezdődik elölről… Ilyenkor egyre feszültebbé válhat a kapcsolat a szülő és a gyermek között.

Hasonlóan ítélik meg eleinte a szülők, felnőttek, ha valaki gyakrabban pislog, grimaszol, torkát köszörüli, stb. Ezek alapvetően akarattól független, rendszeresen visszatérő izommozgások, amit a szakirodalom tic-nek nevez. Ez sem rossz szokás, hanem a gyermek, serdülő szorongásának testi tünetben megnyilvánuló jelzése, amelynek kezeléséhez szintén szakember segítségére van szükség.

Az alábbi oldalak is érdekelhetik...