Autizmus

Az autizmus veleszületett fejlődési zavar, amely elsősorban a szociális és kommunikációs készségek eltérő fejlődésében nyilvánul meg. Az érintett gyermekeknél, fiataloknál és felnőtteknél komoly nehézségek jelentkezhetnek a kölcsönös szociális kapcsolatok területén (például a kortársakkal való kapcsolódásban, a szociális szabályok felismerésében, a szerepcsere megtartásában, mások szándékainak értelmezésében); a verbális és nem verbális kommunikációban (például a beszéd produkciójában és megértésében, az arckifejezések, a hangszín, az intonáció értelmezésében, a szemkontaktus használatában, a beszélgetés szerepének megértésében); valamint a játék, az érdeklődés és a mindennapi tevékenységek rugalmas szervezésének területén (például az életkornak megfelelő, spontán, változatos játék és szabadidős tevékenységek kialakításában, a hétköznapi rutinok megváltozásának elfogadásában). Az említett területeken jelentkező viselkedéses tünetek egyénenként igen nagy változatosságot mutatnak, ahogyan súlyosságuk foka is igen különböző lehet. Az autizmus az intelligencia minden szintjén előfordulhat: megközelítőleg az esetek felében értelmi sérülés kíséri, a jó (átlagos) értelmi képességekkel és nyelvi készségekkel rendelkező csoportot gyakran Asperger-szindróma néven említik. Az autizmussal élő gyermekek tanulási készségei gyakran nagyon egyenetlenek, bizonyos területeken (elsősorban szociális-kommunikációs elvárást is támasztó) feladatokban teljesítményük gyenge, míg más készségeik (pl. mechanikus memória, logikai készségek) akár életkoruk átlagánál is jobban működhetnek.

A jelenleg hivatalos statisztikai becslések alapján az autizmus valamilyen formája 1000 emberből 6-7-et érint és fiúknál körülbelül 4-szer gyakoribb.

Az alábbi oldalak is érdekelhetik...