Lányok esetében két éves korra, fiúk esetében két és fél éves korra meg kell indulnia a beszédnek. Ekkorra rendelkeznie kell a gyermeknek néhány szóból álló aktív szókinccsel, melyet képes anyanyelve szabályrendszere szerint használni, egyszerű mondatokká formálni.
A gyermekek szókincse ebben az életkorban nagy eltéréseket mutat, a néhány szótól akár több százig terjedhet az aktív szókincs. Mindenképpen meg kell jelenniük olyan szavaknak erre az életkorra, mellyel a gyermek a saját szükségleteit ki tudja fejezni pl.: mama, papa, enni, inni…
Olykor azonban késik a beszéd indulása, a környezet motiváló hatása ellenére sem indul meg erre az időre, nem képes a gyermek a hallott szavakat reprodukálni.
A beszédprobléma lehet enyhébb és súlyosabb, ebben az esetben nem késésről, hanem akadályozottságról (diszfázia) beszélünk. Szakemberek feladata annak eldöntése, hogy az enyhébb, vagy a súlyosabb esettel állunk-e szemben.
Mindezek a tünetek ép hallás, ép beszédszervek és ép intellektus mellett jelentkeznek.
Okai lehetnek
- lassúbb agyi érés
- születés előtti, születés közbeni, vagy azt követő sérülés
- öröklött beszédgyengeség
- környezeti hatások (ingerszegény környezet)
Tünetei
A tünetek a nyelv egész struktúráját érintik, megmutatkoznak a hangok, a szavak, a szókapcsolatok, a mondatalkotás szintjén.
A beszéd és a nyelvhasználat szintjén mutatkozó tünetek
- késve indul a beszéd, késik, vagy kimarad a gagyogás,
- lassan gyarapodik a szókincs
- a nyelvi szerkezetek, ragok, toldalékok használata bizonytalan, helytelen
- az aktívan használt szavakat torzítva, hang-, és szótagcserékkel mondja, emiatt nehezen érthető a környezet számára a beszéd
- a megjelenő hangképzési hibák nem következetesek, vagyis bizonyos hangokat hol egyik, hol másik hanggal helyettesíti pl.: labda- dadda- jappa, ennek oka, hogy a hangok egymásutániságát, sorrendjét nehezen tudja megjegyezni
- 6-8 éves korukra még – az eltérő fejlődésmenet miatt- nagymértékű lemaradást mutatnak a nyelvhasználatban kortársaikhoz képest
- iskoláskorban az olvasás, írás elsajátításának és eszközszinten való használatának a nehézségével küzdenek
Kapcsolódó tünetek lehetnek
- lassúbb ütemű lehet a mozgásfejlődés, mind a nagymozgások (kúszás, mászás, járás), mind a finommozgások területén
- nehezen tájékozódnak a saját testükön, térben és időben egyaránt
- fáradékonyabbak
- a környező világ ingereinek észlelése, befogadása is nehezített lehet
- magatartási problémák jelenhetnek meg a kapcsolatteremtés nehézségei miatt
A szülő teendői
tisztán, érthetően szóljon gyermekéhez, egyszerű közléseket használjon a szituációkhoz kapcsoltan
biztosítson a szülő a gyermek számára olyan következetes napirendet, melyben a rendszeresen ismétlődő tevékenységek segítik a gyermek számára az eligazodást a szűkebb és tágabb környezetben
a gyermek hangadásait kihasználva, egymást kölcsönösen utánozva próbálja gyermekét inspirálni a beszédre, sok-sok dicsérettel
minden közös tevékenységet, öltözködést, játszást, mosakodást próbáljon kihasználni a hangadás, hangkeltés szempontjából, játékos hangutánzásokkal, dalocskákkal, beszéddel kísérje ezeket a tevékenységeket
meséljen gyermekének életkorának megfelelő meséket, mondókákat, versikéket
fontos, hogy a gyermeket elfogadó, támogató légkör övezze, hiszen csak ebben kap ösztönzést nehézségei leküzdésére
kérje logopédus segítségét, ha bizonytalan, a részletes vizsgálat során a szakember eldönti, hogy szükség van-e más szakemberek bevonására a gyermek megsegítése érdekében
Prognózis
Minél hamarabb kap a gyermek logopédiai segítséget, annál hamarabb „beindulhat” a beszéd. A kapcsolódó részképesség gyengeségek miatt számítania kell a szülőnek arra, hogy több szakember bevonására lesz szükség a terápia különböző szakaszaiban (mozgásterapeuta, pszichológus, fejlesztő pedagógus). Szükség lehet fejlesztésre még az általános iskola évei alatt is. Minden gyermek fejlődési útja egyéni. A maradványtünetek azonban gyakran felnőttkorig megmaradnak.
Forrás
Mérei Ferencné: A megkésett beszédfejlődés, in.: Logopédia jegyzet, szerk.: Kovács Emőke
