Hiperaktivitás

„Hihetetlen, hogy ez a gyerek sosem fárad ki…talán hiperaktív?”

A hiperaktivitás az önszabályozás széles körű problémája, ami mind viselkedéses, mind mentális és érzelmi szinten is jelentkezik. Rendkívül fontos azonban elkülöníteni azoktól a gyermekektől, akiknek egyszerűen magas a mozgásigényük és jókedvükben, lelkesedésükben vagy akár szorongásuk miatt futkároznak egész nap fel-alá.

A hiperaktivitás tünetei életkortól függően különböző módon jelentkezhetnek.

  • Csecsemőkorban sírósság, nyugtalanság, ingerlékenység, alvási és evési nehézségek és túlmozgékonyság jellemezheti.
  • Kisgyermekkorban szembetűnő a gyermek hiperaktivitása, nem lehet egyedül hagyni, mert túlmozgásosságával veszélybe sodorhatja önmagát
  • Óvodáskorban a hiperaktív gyerek viselkedésére is a túlzott mozgékonyság jellemző: folyton mocorog, babrál, jár keze-lába, szája. Ez talán a legfeltűnőbb jel. Mozgáskoordinációs problémáiból (“ügyetlenség”) kifolyólag gyakrabban szenved balesetet, sérülést. Hosszabb odafigyelést igénylő tevékenységet csapongó figyelme miatt nehezen vagy nem tud végezni. Indulatait nehezen szabályozza, ezért gyakoriak a dühkitörések (pl. ha megakadályozzák valamiben), vagy társas helyzetben a verekedések, aminek következtében gyakran nem kedvelt, magányos gyerekké válik. Közösségekben nehezen jön ki társaival, kevéssé együttműködő. Finommotoros koordinációja és a beszédfejlődése gyakran elmaradást mutat.
  • Iskoláskorban általában képtelen végigülni az órákat, strukturált feladathelyzetben hiperaktivitása fokozódik, zavarja a tanítást, figyelmetlen, teljesítménye elmarad képességei mögött. Ezek a nehézségek végigkísérik az iskolát, a sorozatos kudarcok negatív hatással lehetnek önbizalmára, melyet bohóckodással próbálhat helyreállítani, amivel a felnőttekhez, tanárokhoz való viszonya tovább romolhat.

A tünetek hátterében idegrendszeri éretlenség is állhat. A kudarcokból és elutasításból fakadó komolyabb magatartási és önértékelési problémák elkerülése végett érdemes mihamarabb szakember segítségét kérni. A pontos diagnosztika és a megfelelő kezelés ugyanis nemcsak a másodlagos negatív következmények ártó hatásait képes megelőzni, hanem a gyermek és környezete életminőségét is jelentősen javíthatja.

Az alábbi oldalak is érdekelhetik...