Családterápia

A család élő rendszer. Időnként meg kell újulnia, hogy alkalmazkodni tudjon a külvilág és a családtagok változásaihoz. A változások egy része szükségszerű és kiszámítható (például kistestvér születése, iskolakezdés, életkori változások), hiszen együtt jár az idő múlásával, bizonyos változások azonban bejósolhatatlanok (például válás, haláleset, veszteségek).
Amennyiben a család képtelen a változásra, a családtagok közötti viszony újradefiniálására, működészavar lép fel a család életében: akadozik a kommunikáció, a viták sűrűsödnek.

Előfordul, hogy a családtagok közötti viszonyok túlságosan szorossá válnak, ellenkező esetben a családtagok közötti kapcsolatok túlságosan meglazulnak, a család támaszt nyújtó szerepe károsodik, és idő előtti, éretlen leválást eredményezhet.

A családi feszültség állandósulásával különböző tünetek léphetnek fel. Gyakran a gyermek bizonyul a „leggyengébb láncszemnek”, ő „hordozza” a tüneteket és jelzi ezzel a család problémáját környezete számára.

Gyermekek esetében tünetek lehetnek például tanulási problémák, agresszív megnyilvánulások, szorongásos tünetek, szoktatási nehézségek, fegyelmezési gondok, evési, alvási nehézségek.

A családterápia egy pszichoterápiás módszer, melynek elsődleges célja a család egészének kedvező irányú befolyásolása. Elsődlegesen a családtagok közötti kapcsolatokkal foglalkozik. A családtagok közötti folyamatos kölcsönhatás felhasználásával működik közre egy kielégítőbb családi önszabályozás létrehozásában.

Az alábbi oldalak is érdekelhetik...