„Gerti 1969. november l-jétől 20 éven keresztül volt a II. kerületi Nevelési Tanácsadó
vezetője. Közben 3 évig óradíjas tanárként dolgozott a Móricz Zsigmond Gimnáziumban.
Rövid ideig iskolapszichológusi feladatokat is ellátott. Hogy milyen vezető és milyen kolléga
volt, ezt a róla szóló visszaemlékezések illusztrálják.

Különös képessége volt a kapcsolatteremtéshez. Akit megismert, ritkán „engedett el”. Egy
ízben erről a képességéről beszélgettünk. „Nagyon kíváncsi vagyok az emberekre” – mondta.
„Talán megérzik rajtam az ítélkezésmentes érdeklődést, azért nyílnak meg előttem.” Valóban
ugyanúgy bizalmába fogadta barátait és kollégáit, mint a hozzá járó gyerekeket és szülőiket –
valamint a gyerekeket tanító pedagógusokat. De megnyílt előtte az orvosi rendelő
asszisztense, az őt kezelő gyógytornász vagy a nyugdíját hozó postás.

Szakmai munkájából két momentumot emelnék ki. Ha gyerekre várt, nem lehetett
hozzászólni. A szobájában ült, hogy átgondolja az előző találkozáson történteket. Ténylegesen
„várta” a hozzáfordulót. Nála nem fordulhatott elő, hogy ad hoc beszélgetéseket folytat a
pacienssel. Előre felkészült (mint ahogy tanár korában is óráira), tudta, hogy milyen irányba
akar haladni. Ugyanakkor teljes figyelmét a másik felé tudta összpontosítani, ráhangolódott.
A másik momentum szakmai vezetői munkáját érinti. Volt egy füzete, melybe beírta az
összes gyerek nevét, első megjelenésének idejét, panaszát, és azt, hogy mikor, melyik
munkatársa vállalta el a gyereket. Rendszeresen beszélt minden munkatársával – a kezdőkkel
hetente, a tapasztaltabbakkal 2-3 hetente. Ezek a beszélgetések nem számonkérések voltak, de
arra késztették munkatársait, hogy újra és újra átgondolják, mit és miért tesznek, terápiás
beavatkozásuk milyen eredményre vezetett. Ha igényelték, ötleteivel, gondolataival segített,
de sohasem kérdőjelezte meg személyes kompetenciájukat és felelősségüket. Ezt a fajta baráti
segítő kontrollt egyetlen másik nevelési tanácsadó vezetőnél sem tapasztaltam.
Nekem – akinek feladataim közé tartozott a fővárosi nevelési tanácsadók tevékenységének
elvi átgondolása és leírása – nagyon sokat segített. A pszichológus feladatának és
kompetenciájának, a családgondozó munkakörének leírása tőle származik.
A nevelési tanácsadók vezetői munkaközösségének aktív tagja volt. A módszertani
vitákban állásfoglalásai átgondoltak és konkrétak voltak, megállapításait számtalan,
gyakorlatból vett példával illusztrálta.

Mivel nagyon igényes volt önmagával szemben, sokat kellett kérlelni, míg elvállalta egy-egy előadás megtartását, pszichológus-, pedagógus-továbbképzés vezetését, cikkírást. Amikor
mégis kötélnek állt, tudni lehetett, hogy minden szava fontos. Tömören és lényeglátóan tudott
fogalmazni, ugyanakkor világosan és egyértelműen – mindenki megérthette mondanivalóját,
amit olyan közvetlenül adott elő, hogy nehéz volt elfelejteni a hallottakat.
Két legfontosabb érdeklődési köre a serdülőkor és traumafeldolgozás volt. Ha kamasz
gyerek jött a tanácsadóba – vele feltétlen ő foglalkozott.(…) Utolsó jelentős munkája az 1956-os Intézet Oral History Archívumában az OTKA támogatásával 1994-1998 között folytatott ún. „gyermekkutatásban” való részvétel. Interjúkat vett fel 56-os szülők gyerekeitől és az egész kutatásban pszichológus tanácsadóként vett részt.
Emberi és szakmai tapasztalataival kezdettől segítette a kutatást.”

Szakszolgálatunkra mindig is a magas színvonalú szakmaiságra törekvés volt jellemző, melynek alapja az 1968-ban, az I. sz. Gyermekklinika nevelési tanácsadójának munkatársa, Popper Péter vezetésével készült szakmai útmutató, amely megfogalmazza a nevelési tanácsadás alapelveit: 1. teammunka, 2. diagnosztika és terápia egysége, 3. pedagógiai és pszichológiai munka együttessége. A gyermekek fejlesztésének és terápiájának alapművei születtek itt többek között Büchler Júlia és Nagy Zsuzsa, Hoffmann Gertrud munkásságának köszönhetően.

1994-ben a Bécsi útra költöztünk, korábbi helyünket kinőttük, logopédusaink, gyógytestnevelőink, fejlesztőpedagógusaink és pszichológusaink száma nőtt, az ellátott gyermekek és családok számával együtt. 2002-ben Szász Bogdán Gyöngyvér vezetésével, az ő kitartó munkájának köszönhetően került kialakításra jelenlegi Szakszolgálatunk a Marczibányi téren a Kodály Iskola oldalában.

A nevelési tanácsadókban folyó munkát az idők folyamán többször átszervezték, mindezek ellenére az alapvető popperi elveket igyekszünk megőrizni, mert tudjuk, ennél jobbat, hatékonyabbat a családok és a gyermekek támogatására nem ismerünk. Hálásak vagyunk elődeinknek, akiket kiemelkedő szakmaiságuk mellett kiváló emberségük is jellemez: Hoffmann Gertrud, Büchler Júlia, Farkas Erzsébet, K. Németh Margit, továbbá a sok-sok kiváló szakemberünknek, akiket felsorolni sem tudunk, s akikből kiváló kiképző pszichoterapeuták, iskolaalapítók, egyetemi képzések neves oktatói, szemléletformáló újítók lettek.

Bízunk benne, hogy méltó módon emléket állítunk Nektek e jubileumi konferenciával, s a fiatalok átörökítik szellemiségeteket!